„Ne feledjük, kik voltunk, miről álmodtunk” – interjú Vándor Évával
Mitől nő egy nő, s mitől nem kopik meg egy kapcsolat? Milyen érzésekkel áll újra és újra színpadra egy Jászai-díjas színésznő? Miben hisz ő és miben hisz az általa megszemélyesített Shirley Valentine? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ Vándor Évával, aki pénteken mutatja be egyszereplős darabját, a Shirley Valentine-t a 8. Egri Érsekkerti Nyári Játékokon.
Közel egy évtizede bújtál először Shirley Valentine kötényébe. Milyen változásokon mentetek át ez idő alatt?
Minden színdarabnak van egy érési ideje, a Shirley esetében a 10. előadást követően kezdett enyém lenni a szöveg. Úgy érzem, azóta még inkább egybegyúródtunk a figurával, önkéntelenül, a legigazabban tudok egyes szám első személyben beszélni az érzéseiről, gondolatairól. Bár a Cserje Zsuzsa rendező által kitalált gesztusok, helyzetek – mint például a krumplipucolás – tovább élnek, de Shirley már teljesen én vagyok.
Milyen üzenetet hordoz számodra a darab?
A házasságot, s általában minden kapcsolatot frissen kell tartani. Egymás megbecsülésével, tiszteletével és szeretetével. Muszáj beszélgetni, egymással, s nem a fallal, mint ahogy a Shirley-ben láthatjuk. Ha bekövesedünk, ha hagyjuk elfáradni, megkopni a kapcsolatot, válság alakul ki.
Emellett nagyon fontos, hogy ne adjuk fel önmagunkat. Persze, vannak megalkuvások, változunk, összecsiszolódunk, de ne feledjük, kik voltunk, miről álmodtunk.
Az évek múlásával azt vesszük észre, hogy már nem olyan kerek a popsi, megjelennek a ráncok, az ősz hajszálak. Sokszor azonban még látványosabb változások történnek belül, úgy érzem, elveszünk belsőleg nőnek lenni, s nem tudunk már izgalmasak lenni. Mit gondolsz erről?
Egy egy életprogram, hogy miként tartsuk frissen mind a testünk, mind a szellemünk. Bármilyen megpróbáltatások is jönnek velünk szembe az életben, hinnünk kell önmagunkban. S persze jó, ha ehhez van egy partner, aki segít, dicsér, szeret, s ezáltal szárnyakat ad. Akkor tudunk bízni önmagunkban, meg tudjuk valósítani, amit elképzelünk, s akkor már nem az a néhány ránc vagy plusz kiló lesz a fontos, hanem az, aki én vagyok, ami a véremben van. Végtelenül egyszerű dolog, mégis nagyon nehéz nem feladni. Velem is megesett, hogy egy válsághelyzetben nehezen tudtam hinni magamban, de volt, aki utánam nyúlt, s felrázott – miként Shirley-t a barátnője. Ha van bátorságunk kilépni egy rossz helyzetből, kapcsolatból, kinyílik a világ.
Manapság alig látni olyan embert, aki gondolataiba meredve bámul ki a vonat ablakán a tájat nézve. Vagy csak olvasgat. Mindenki a telefonját nyomkodja, felgyorsult a világ, folyamatosan érnek minket az ingerek. Ebben a darabban pedig egy monológot hallgatunk végig, egy háziasszony jórészt a falhoz beszél. Hogyan lehet mindezt izgalmassá tenni?
Az őszinteség az alap. Egyes szám első személyben beszélni olyan megnyílás, ami nem bír unalmas lenni. Mert az ember a legizgalmasabb. S ahogy a nézőtéren ülők is magukra ismernek, magukénak érzik Shirley gondolatait, kimondódnak a sokszor kimondatlan dolgok – ez elképesztően érdekes. Azt gondolom, hogy ha két ember elkezd őszintén beszélgetni, akkor már nem nyomkodják a telefont…
Miben más egy egyszereplős darabban játszani?
Először is jóval nagyobb felelősség. Azon is szoktam gondolkodni, nem vagyok-e unalmas egyedül. De sok történetet elmondok, megszemélyesítem a többi szereplőt is, és gyakran kapom azt a kritikát, hogy szinte látják, hallják, megismerik a többi figurát is. Valódi stand-upra hasonlít, s így nem is igazán érzem magam egyedül a színpadon. Másfelől pedig ott a közönség mint partner. Bár több, mint 130 előadáson vagyok túl, még mindig izgulok, amíg nem látom az arcokat, s nem tudom meg, kikkel fogok aznap beszélgetni. Amikor végigtekintek a közönségen, már érzem, jó helyen vagyok.
De ha már a közönség szóba került, hadd meséljek el valamit. Kanadában is játszottam a Shirley-t ott élő magyaroknak. Egyfelől volt egy 70 év körüli réteg, akik régóta kint élnek, de még értettek magyarul, másfelől a ’80-as, ’90-es, 2000-es években kitelepült, főleg erdélyi magyarok. Nagyon érdekes volt, hogy miként hat azokra a Shirley Valentine, akik valóban mertek lépni, otthagyni mindent, s egy álmot követni. Őrületesen hatott. De úgy gondolom, hogy egy nő, aki egyszerre feleség, családanya, családfenntartó, háziasszony, mindenütt ugyanolyan. Ez a darab varázsa.
Sőt, ami az egész darabban a legcsodálatosabb, hogy egy férfi írta. Egy ilyen női monológot, mely a maga egyszerűségében zseniális. Mely mindenkié. S nem csak a nőké. Nagyon ajánlom férfiaknak is, hiszen ők a nők partnerei. Abból is lehet meríteni, hogy Joe, a férj miként viselkedik, hogyan látja a helyzetet. S a férfiakban is megpezsdít valamit, hogy mennyi minden van abban a nőben, mennyire összetett személyiség, aki csak áll a tűzhely mellett, s csinálja a húslevest. Akinek van csápja, az nagyon sokat tud tanulni ebből a darabból.
Idén további két darabban is láthatunk, láthattuk: Anconai szerelmesek és Mezítláb a parkban. Mondanál néhány szót ezekről is?
A Mezítláb a parkban színdarabról egy szó: imádás! Érdekes, hogy miként Shirley, a Mama is feladott valamit, de a lánya kinyújtja a kezét, felhúzza, s rájön, hogy még van miért élni. Olyan ez a darab, mint egy kétfenekű dob: a fiatalok kicsit lenyugszanak, az öregek pedig felpezsdülnek…
Az Anconai szerelmeseket nagyon szerettük. Minden darabnak kell a beérés, a közönséggel együtt dúsul a színdarab, a figurák történetei, érzelmei. Itt a végére állt össze teljesen. Szerettük volna még játszani, nagyon hiányzik mindnyájunknak – de majd jövőre…
Legnagyobb örömünkre évek óta láthatunk az Egri Érsekkerti Nyári Játékokon. Milyen érzésekkel látogatsz el hozzánk?
Mindig nagyon várom, hiszen csodálatos a csapat a színpadon és mögötte egyaránt. Együtt gondolkodunk, érzünk. Annyira jó együtt dolgozni, az előadások, a közönség, a város, olyan, mint egy szeretetgombóc. S le a kalappal Tatár Gabriella és Dányi Oszkár előtt – mindent megtesznek azért, hogy az ember, főleg a közönség jól érezze magát, mindig fejlesztenek, gondolnak valami újat. Évről évre magasabb a minőség, akár a színészeket, a színdarabokat, akár a nézőteret, a környezetet tekintjük.
A Shirley Valentine-t július 27-én és augusztus 4-én láthatjuk a 8. Egri Érsekkerti Nyári Játékokon. További információ a darabról ITT olvasható.
Interjú: Botos Regina