“Ha magadon változtatsz, azzal a világon is változtatsz” – Interjú Zeljko Hudek festőművésszel
Zeljko Hudek horvát származású, de Ausztriában élő festőművész 12 éve rendszeresen jár Magyarországra, most a 6. Egri Nemzetközi Alkotó- és Művésztelepen találkozhattok vele. Képei első ránézésre ugyan csupa vidámságot fejeznek ki, elmélyedve bennük mély társadalomkritikát jelenítenek meg.
– Ha az ember csak felületesen tekint a képeidre, egy nagyon színes, vidám világot lát. Közelebb lépve azonban koldusokat, dülöngélő részegeket, utcalányokat, férjével perlekedő asszonyokat, szemetes utcákat láthatunk ebben a sokszínű világban…
– A világunk nagyon színes, de rossz. Érzek egyfajta nosztalgiát azok iránt az idők iránt, amikor még a pénznek nem volt ekkora hatalma az életünk felet, amikor még létezett a szomszéd-szomszéd kapcsolat, az emberek közelebb voltak egymáshoz. Szóval a képeim egyfajta társadalomkritikák is, de egyben kritikák az Európai Unió felé is, mely elmosott ugyan országhatárokat, de ehelyett újakat kreált. A kis boltokat és a kis embereket tönkreteszi. S közben mindenhonnan azt a sugallatot kapjuk, hogy enni kell, vásárolni kell, és a polcok tele vannak, de az emberek szegények.
Azt is mondhatnám, hogy a festményeim színei a világ szépségeit fejezik ki, de ott van egy második réteg, ami az életünk. Az életünk pedig nem boldog, csupán pillanatnyi boldogság van.
– Említetted, hogy a festményeid kritikusak – gondolod, hogy a művészet tud változtatni a világon? A művészeknek egyáltalán szerepük-e az, hogy például tegyenek valamit a napjainkra jellemző értékválság vagy más társadalmi, politikai problémák esetén?
– Amikor egy képen dolgozom, magamnak festem, azt, hogy mit érzek, nem pedig azért, hogy változtassak a világon. Nem is igazán hiszem, hogy a művészek változtatni tudnak. Talán inkább azt mondhatnám, hogy ha magadon változtatsz, azzal a világon is változtatsz. Bár ez csak egy nagyon kicsi változás, de rendkívül fontos.
– Horvát származású vagy, Ausztriában élsz és nagyon sokat megfordulsz Magyarországon. Mik a tapasztalataid az emberek vagy éppen a művészet terén ezekben az országokban?
– Kicsit ambivalens érzéseim vannak Ausztriával kapcsolatban, mert bár ott élek, és jó is ott az életem, mégis az osztrák emberek mentalitása más, mint az enyém. Nyugaton nem érzem annyira otthon magam, akár Ausztriáról, akár más nyugat-európai országról beszélünk, ezért nem is nagyon járok nyugatra szimpóziumokra.
A művészet tekintetében is érezhető a más mentalitás. Amikor bejött a válság, Ausztriában ezt a művészet és a vendéglátó egységek érezték meg a legjobban. Az osztrákok egyből elkezdtek takarékoskodni. A magyarokban és horvátokban jobban benne van a „kit érdekel, éljünk a mának” hozzáállás.
– A festményeid mégis nagyon humorosak, számomra az egészről egy kicsit Svejk jut eszembe. Ha már említetted a mentalitás béli különbséget, beszélhetünk szerinted arról, hogy nekünk, közép- és kelet-európaiként van egy sajátos humorunk?
– Az biztos, hogy jobban működik itt ez a fajta humor, amit a képeim kifejeznek, mint másutt. Bár nekünk, a Balkánon is bőven kijutott a történelemben, az emberek mentalitása mégis alapvetően vidám és szarkasztikus. Én magam is szeretem Svejket, aki szintén kinevette a hatalmat.
Mi művészek individualisták vagyunk, nem egy rendszer részei. A gazdaság az embereket egy gép alkotórészeivé teszi. És én nem akarom mások életét élni, és Zeljkóként akarok élni.
Zeljko Hudekről
A horvát származású, de Ausztriában élő Zeljko Hudek meseszerű figurái kedvesek, sőt, viccesek, ám ha valaki a látvány mögé néz, megpillanthatja az élet valóságát. A graffitit a házak falán, a szemetes utcát, a kéregető koldust, a dülöngélő részeget vagy éppen a kuncsaftra váró prostit. Hudek képein persze nem csak önmagában az alakok groteszkek, a nyüzsgő kisváros is magában rejti az ironikus ellentmondást.
Zeljko Hudek már gyerekkora óta fest, ám művészete csak 2006 óta jelent megélhetést is számára.
Édesapja operatőr volt a jugoszláv, majd a horvát állami televíziónál, később hangmérnökként dolgozott a filmgyárban. A művészeti egyetem elvégzése után ő is egy rajzfilmstúdióban kezdett dolgozni, ahol háttérképeket készített.