A festmény súgja meg, hogyan szeretne életre kelni
A kritikusok szerinte az volt a művészet győzelme a mindennapi élet szürkesége felett, amikor Elena Shumacher 15 év kihagyás után újra kezdett festeni.
Honnan ered a festészet iránti szenvedélyed?
Már gyermekkoromtól festő szerettem volna lenni, balerinákat festettem, illetve papírfiguráknak készítettem papír ruhákat. E papírfigurák hatása egyébként a képeimben is felidéződnek.
Miként jellemeznéd a stílusodat?
Úgy vélem, a képeim elég összetettek, a naiv, expresszionista, primitív és modern stílus keveredik bennük. Hatással volt rám Gauguin és Schiele művészete is.
Mit szeretnél a képeiddel kifejezni?
A festés számomra egy emocionális folyamat – ha nincs meg a belső késztetés, nem tudok festeni. Sokszor ezek egészen erős érzések, akár könnyekkel. S mindez az érzelem átkerül a képeimre, legyen szó örömről vagy szomorúságról, s a festményeimen keresztül az emberekhez is. Ezért nem szeretem a formális festészetet, ahol az a kapcsolat nem jön létre, így nem is működik a kép.
Annyira az érzelmeim irányítanak, hogy nem is készítek vázlatokat, „itt és most” jön létre a vásznon a kép, a festmény szinte maga súgja meg, hogyan szeretne életre kelni.
Egy barátom mondta az orosz irodalom kapcsán, gondoljunk csak a Bűn és bűnhődésre vagy az Anna Kareninára, hogy az oroszoknál jobban senki nem tud szenvedni. Képeid egy része számomra magányosságot sugall, valóban így van ez?
A magányosság témája valóban létezik, hiszen egyedül születünk, s bár életünk során sokan vesznek körül, szeretünk és minket is szeretünk, a világban lévő magányunkat így is érzékeljük.
Mi volt a legkedvesebb visszajelzés a képeidről?
Ezek egyértelműen a gyerekektől jönnek, a felnőttek sokszor értetlenül, előítéletekkel teli állnak a képeimhez, s elfeledik, hogy egyszer ők is voltak gyerekek. De szerencsére egyre több felnőtt is érti a művészetemet.
Mik a tapasztalataitok az orosz művészet helyzetét illetően?
Nehéz az orosz művészek helyzete, nem igazán kapnak támogatást. Persze van néhány művész, aki magasabb szintre jut, de az már szinte egy másik bolygó, le is válik a többi művészről.
Ugyanakkor pozitív, hogy nagyon sok és sokféle stílusú művész van Oroszországban. Küzdelmes ugyan az életük, de az is érezhető, hogy megnőtt az érdeklődés az emberekben a világ felé, s ha valami érdekel, arról ma már könnyen tájékozódhatsz is. Ez persze nem kedvez a galériáknak, sokat be kellett zárni, mivel az üzleti élet is egyre inkább áthelyeződik az internetre.
És végül hogy tetszik neked és férjednek, a szintén festő Szergej Komjaginnak Magyarország, azon belül is Eger?
Második éve vagyunk Magyarországon, illetve az egri Művésztelepen, és csodálatosan érezzük itt magunkat.