Egy néző levele – s válaszaink
Egyik kedves nézőnk több problémát is felvetett levelében, melyre Tatár Gabriella, a Pinceszínház Eger elnöke válaszolt. Ezt szeretnénk most a nézőnk engedélyével veletek is megosztani, mert úgy gondoljuk, hogy mások számára is fontosak lehetnek ezek a kérdések és a rájuk adott válaszok.
Tisztelt Egri Pinceszínház!
Sokadik éve már, hogy egy-egy néhány nyári estémet az önök előadása teszi kellemesé. Elsősorban a végjátékaikat kedvelem és az idei előadások közül már többet az előző években láttam is, emiatt először kicsit csalódott voltam, aztán gondoltam majd újra megnézek egyet-kettőt.
Hétfő este az Anconai szerelmesek előadásra vettem jegyet. Ahogy közeledtem az előadás helyszínéhez láttam a fekete-fehér molinóval körülkerített területet. Ez a kerítés nem illik a nyári Érsekkert változatos zöld színeibe. Ez egy művészettől idegen ipari megoldás, az oka érthető, bizonyára sok volt a jegy nélküli bámészkodó.
Ahogy közelebb értem, láttam, hogy megújult a nézőtér, a viszonylag kényelmetlen padok helyett már székeken ülhetnek a nézők, ez pozitív változás. Azonban újabb csalódás ért, amikor a kb. 6. sor középső részén helyet foglaltam. Változatos frizurák és fejformák hajladoztak előttem, keresve a szűk helyet, ahol láthatják a színpadot.
178 cm magasságom ellenére én is szinte csak a színészek fejjátékát láttam, ha álltak a színészek – és vannak tőlem alacsonyabbak is. A nézőtér emelkedése, a színpad és a nézőtér távolsága, a színpad magassága nincsenek harmóniában. Mérnökként bosszant, ha a színészek profizmusával ilyen tervezési hiba párosul. A régi nézőtéri padok kényelmetlenségét feledtette a színészek látható, követhető játéka, jelen esetben a körülményekhez képest kényelmes székek nem feledtetik azt, hogy nem látszódik a színpadi játék.
Mivel ránézésre a nézőtér emelkedése lineárisnak tűnt, így azt feltételezem, hogy hátsó sorokban sem jobb a helyzet.
A nézőtéri ülések fölé átlagos magasságú ember szemmagasságában elhelyezett sík, melynek szöge azonos a nézőtér emelkedési szögével, a színpad síkját kb. a piac felirat alatti oszlopok alját és a Don Tomao házának sarkát összekötő vonalban metszi. Azaz ami ez előtt – a nézőtér felé – történik, az fokozatosan eltűnik a nézői fejek mögött, ami gyakorlatilag a színészek játéktere.
Várt és fontos nyári program számomra az Érsekkerti Játékok, ezért gondoltam, hogy írok egy visszajelzést. Valószínű a jelen évadban már nem javítható a probléma, de ha jövőre van mód és lehetőség, kérem, vegyék figyelembe a helyszín tervezésénél.
Végül és nem utolsó sorban gratulálok az eddig évadokban dolgozó valamennyi kollégájuknak, hogy munkájukkal sokak számára nyújtottak kellemes szórakozást.
Tisztelettel:
Perge Attila
Tisztelt Perge Attila!
Köszönöm a levelét, mindig szívesen fogadjuk az észrevételeket, hiszen számunkra is nagyon fontos, hogy a nézők elégedetten távozzanak előadásainkról!
Színházunk minden évben saját, új produkciót hoz létre, ami anyagilag nagyon nagy befektetés, egy Anconai szerelmesek végső költségvetése bizony több tízmillió forint. A jogdíjakat általában 25-30 előadásra adják, melyet több év alatt tudunk kijátszani. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, a nézők még ma is kíváncsiak a korábban bemutatott előadásainkra (tavaly a Csoportterápiára 50 pótszéket kellett betennünk, s így sem fért be sajnos mindenki). Egy kőszínház sem mutat be nyolc előadásért egy darabot, hiszen így nem tudna rendtábilisan működni.
Remélem, Ön is tapasztalta, évek óta arra törekszünk rá, hogy minél színvonalasabb körülményeket tudjunk biztosítani vendégeink számára. Ez bizony nagyon nagy anyagi áldozatot követel színházunktól, de bízunk benne, idővel ezek a befektetések megtérülnek!
Idén új fedett színpadot és nézőteret vásároltunk egy német cégtől.
Az idő szűkössége miatt nem mertük bevállalni az új színpad felállítását, hiszen a Bikavér Ünnep után két napunk van csupán a színpad és a nézőtér megépítésére, hogy a színészek díszletben pár napot próbálhassanak. Az Ön által jelzett problémával mi a bemutatón szembesültünk, amit az Anconait követő előadásokon már a díszlet hátra építésével próbálunk korrigálni, hiszen ebben az évben nincs lehetőségünk újrabontásra és újraépítésre.
Valóban nem szép látvány a körbekerített terület, viszont három színpadunkon, nézőterünkön önálló technikai felszereltséggel többszázmilliós értéket kell őriztetnünk közel 5 héten keresztül. A korábbi évek rossz tapasztalatai vezettek oda, hogy megakadályozzuk értékeink megrongálását és eltulajdonítását.
Jövőre mindent megteszünk azért, hogy kiküszöböljük ezeket a problémákat, hiszen nekünk is az a legfontosabb, hogy mindenki élményekkel gazdagon, rossz szájíz nélkül távozzon előadásainkról!
Remélem minden kérdésére sikerült kielégítő választ adnom, és egy kicsit megvilágítanom a jelenlegi helyzet hátterét!
Üdvözlettel:
Tatár Gabi